A márczius 16-ára tervezett téli túra ugye elmaradt. Félreértés ne essék, nem ijedtünk meg az időjárástól, sőt inkább az időjárást féltettük az újvári cserkészek bakancsaitól. Az I., immár Tavaszi Túra időpontját tehát az idővel kötött közös megegyezésünk alapján, melyben derült időt biztosított nekünk, április 13-ára helyeztük át. Tizenegy magabiztos ember magabiztos léptekkel indult el szombat reggel a vonatra. Tizenegy emberünk 27%-át őrsvezető alkotta, 54%-a fiú volt, 27% neve kezdődött magánhangzóval, A röpke 50 perces úton az első adag Horalky, Kakaové Rezy, Kávenky, Mila, Mäta, Vesna, Lina, Princezky mászott elő a hátizsákból, mert ugye mindennek az alapja a reggeli. Jártunk városban, faluban, erdőben, járdán, úton, út mellett, fák között, fák alatt és a fák minden oldalán, fűben, sárban, hóban, csúcson, völgyben, buszmegállóban, tömjénfüstben, egyesével, kettesével, hármasával, ültünk padon tízen, buszon kilencen, mert ketten álltak, láttuk az ország egyik legrégebbi középkori templomát a világon, és azokat, akik nem jöttek el, azokat nem láttuk. De majd jövőre biztos eljönnek, mert megkérdezik Csillát, Emőt, Erikát, Laurát, Szilvit, Ádámot, Kristófot, Mátét, Matyit, Pistit, Tomit, hogy milyen jó volt. Végezetül pedig akik nem voltak, de kíváncsiak, mit is jelentettek valójában azok a titokzatos számok mindenki kézfején, azt ajánlom, jöjjenek el jövőre.
Ui.: Aki a közeljövőben a Zoboron jár, hozza haza kérem a bagjomat, amit ott hagytam a csúcson álló hatszögletű tetős-pados filagória tartóoszlopán egy szögre akasztva...
|
