Szerda, 2017-11-22, 10:46 AM


Török Katalin

Doktor néni, levágtam az ujjam!



Török Kati orvostanhallgató (frissítés: az interjú megjelenése óta már orvos, az újvári újszülött osztályon dolgozik), ne haragudjatok meg, hogy ezt az interjút a hivatása öleli körül. Volt SZCST elnökünk, Török András lánya, a 7. számú Czuczor Gergely cserkészcsapat segédtisztje azok közé tartozik szövetségünkben, akik a cserkészetben is teljes mértékben hasznosítják mindazt, amit a „civil” életben megtanulnak. Nem érted? Mire a szöveg végére érsz, tiszta lesz a kép. Ha esetleg azon gondolkozol, hogy orvosi pályára lépnél, de még nem vagy benne teljes mértékben biztos, ajánlom neked Kati válaszait.

Hány betűd van már meg a „doktor” szóból?
Abból egy pillanatnyilag, mert csak egy államvizsgám van meg a négyből. Plusz még a diplomamunka megvédése is hátra van.
Négyfelé gondolom, azért van osztva az államvizsga, mert rengeteg a tananyag. Más egyetemeken is így van ez?
Nem tudom, hogy más egyetemeken hogy van, de tudtommal az orvosikon általában így. Például Magyarországon is szét van szedve. Ez, gondolom, azért is van így, mert a sebészetet nem lehet kombinálni a belgyógyászattal, de ugyanúgy a belgyógyászatot sem lehet összevonni a gyerekgyógyászattal.
Általános orvos leszel. Mikortól szakosodik az orvostanhallgató?
Az első három év alatt egy általános tudást kapsz, még pontosabban úgy mondanám: megkapod az alapokat. Fontos, hogy tudd, mi hol van, mi miért van. Először megtanulod azt, mi hogy működik, és mi miért működik, ezután következik a patológiai élettan, ami a „nem normálist” jelenti, betegségek, satöbbi. Ha ezeket tudod, akkor jöhetnek a gyógyszerek, mit mivel tudsz kezelni, és végül specifikusabb dolgokat is tanulunk, mint igazságügyi orvostan. Most hatodévben pedig próbálnak egyszerre még mindent belénk nyomni, és számon kérni.
Ha jól tudom, tanultál Debrecenben is. Milyen témakörökből államvizsgázol?
Két évig voltam Debrecenben, ott általános dolgokat tanultunk: anatómia, biokémia, orvosi kémia, élettan. Az első két évben még nem engednek az emberhez. Amikor átjöttem harmadévtől Pozsonyba, már végre találkoztunk a pácienssel is, és ekkor tudatosult bennem igazán, miért is tanulok. Harmadévben belgyógyászatot, negyedévben sebészetet és gyerekgyógyászatot tanultunk, ötödévben pedig nőgyógyászatot. Ezek az államvizsgatémák is.
Elvégzed az iskolát, kezedben a diplomád. Azután mi következik? Nem léphetsz mindjárt praxisba.
Hát, ez még nekem is egy kicsit homályos. Általános orvos vagyok, manapság már nincs olyan, hogy az iskola folyamán szakosodik az ember. A fogorvosokon kívül mindenki általános orvosként kerül ki az egyetemről, és csak ezután választhat szakot.
Mi a specializálódás folyamata?
Sokan kérdezik, hogy ez olyan-e, mint a Doktor House-ban, vagy a Vészhelyzetben, hogy ott mászkálnak a gyakornokok, és soha nem tudod, hogy ő sebész, vagy nem sebész, hogy csak jött, vagy éppen megy. Nálunk nem ilyen a rendszer. Ha belgyógyász akarsz lenni, akkor, ha jól tudom, cirkulálnod kell a belgyógyászaton belül a szív, a gyomor, és más dolgok között: két hetet itt, három hetet amott kell dolgoznod. Körbe-körbe kell járnod, meg van adva, hogy melyik osztályon mennyit kell lenned. De ezekben az információkban nem vagyok biztos száz százalékig.
Ha már így a sorozatokat említetted: szakértői szemmel nézve, mi a véleményed róluk? Egyáltalán nézel ilyeneket?
A lakótársam ezeket elvből nem nézi, mert idegesíti őt. De én szeretek tévét, filmeket nézni. Ahhoz képest, hogy orvostanhallgató vagyok, többet nézek tévét, mint azt emberek gondolnák. Ezeket a sorozatokat kikapcsolódás gyanánt nézem. Szlovákiában teljesen más a betegellátási rendszer, mint ezekben a filmekben. Például itt nálunk nem láttam még ,,vészhelyzet helyiséget”, ahol csak a sürgős esetekkel foglalkoznának, hogy ott helyben látnák el beteget, bármi baja is van. De pont két hete láttam egy vicces részt. A Markíza csatornán nézem a „Mesto tieňov" (Árnyékok városa) című sorozatot. A patológusnő mutatta a röntgenképet, de pont fordítva. A röntgenkép olyan, mint amikor a páciens veled szemben állna. Ami neked a jobb kezed, neki az a bal. Ő a páciens bal tüdejéről magyarázott, miközben amúgy a jobbra mutatott, és ez akkor rögtön beugrott. Az amerikai sorozatokban nem szoktam találni hibákat, szlovák sorozatokban hamarabb.
Egyébként gyerekkorod óta szeretnél doktor néni lenni?
Nem. Nem voltam soha éltanuló, de mindig igyekeztem a jobbak közé tartozni, egyesek és egy-két kettes volt néha a bizonyítványban. Egyik tantárgy sem érdekelt kiemelkedően jobban a többinél. Történelemből voltam elég jó, de ott is inkább csak a középkort szerettem, a világháborúk már nem érdekeltek. Biológiával is valahogy így voltam. Harmadikos gimnazista koromban voltam kint Angliában, és ott kezdtem el gondolkozni, hogy mit is csinálhatnék a jövőben. Érdekelt a pszichológia, és mikor egyik alkalommal beszélgettünk anyuval, felvetette, hogy ha a pszichológia érdekel, akkor lehetnék akár pszichiáter. Mondtam is mindjárt, hogy de hát, ahhoz orvosi egyetem kell, mire anyukám csak annyit mondott: azt megcsinálod egy-kettő. Nekem kell kicsit a „rugdosás", a szülői támasz, és tulajdonképpen az ő hatásukra beadtam az orvosi egyetemre itt Szlovákiában és Magyarországon is a jelentkezést. Itt nem sikerült a felvételi, de Debrecenben igen, így ott kezdtem meg a tanulást.
Pszichológiából indult, és most ott tartasz, hogy újszülész lesz belőled.
Igen, újszülött gyerekekkel szeretnék foglalkozni, de egy kicsit még mindig motoszkál bennem, hogy újszülész helyett inkább altatóorvos lehetnék, vagy igazságügyi orvostannal foglalkozni... De ha a kórházban egy jó orvostól jó alapokat kapok mind elméletben, mind gyakorlatban, akkor lehet, hogy nagyobb hasznomat veszik majd az újszülészeten.
Az újszülész mit csinál egész pontosan? Ő nincs ott a szülésnél.
Nincs, lényegében a szüléstől egészen a kórház elhagyásáig ő van a kicsikkel. Legalábbis én így láttam azon az egy hét gyakorlaton, amit ott töltöttem.
Szép lehet ennyi csöppség között lenni egész nap.
Igen, de ez csak addig jó, amíg látod, hogy a kicsinek meg van mind a két szülője. Sajnos, nem egy olyan eset van, amikor ez nincs így.
Ugorjunk vissza kicsit, mit csináltál Angliában?
Nyelvet tanultam. Apum unokatestvére kint él, náluk laktam. 99 napot voltam kint.
Nem vonz Anglia? Nem szeretnél kimenni, ott dolgozni esetleg?
Nem, jelenleg biztos nem. Nénikém elmondása szerint, az ottani egészségügy teljesen más, mint az itthoni. Az orvosi egyetem előtt volt olyan gondolatom is, hogy misszionárius lehetnénk, vagy elmenni egy rendbe, és azon keresztül kimenni valahova. De ezek igazából csak olyan gyerekkori álmok, mint az is, hogy tudós, kutató szerettem volna lenni.
Nagytáborban Te vezetted az egészségügyet az EÜ Team-mel együtt. Minden úgy sikerült, ahogy terveztétek? Hogy érzed, sikerült jól megszerveznetek?
Visszanézve mindig minden szebb, mint ahogy azt éppen abban a pillanatban gondoltuk. Nekem sokat adott ez a munka. Nagyon-nagy támaszom volt az EÜ Team és Szövetségünk vezetősége. Mindig segítőkészek voltak, amikor csak kellett valami Kismedve, Kukor Tomi azonnal cselekedett. Például jégre volt szükségünk a táborban, és ezt Kismedvéék naponta hozták-cserélték nekünk. Minden a kommunikációtól függ: megbeszéltük a dolgokat, és minden az alapján történt. Szeretem, ha a dolgok úgy vannak irányítva, alakítva, ahogy azt mi elképzeltük. Sőt!
Ahogy ismerem Kismedvét, még a megbeszéltből is igyekezett még többet kihozni.
Elterveztük Tommyval (Dudich Tomi, az EÜ Team vezetője – szerk.), hogy kellene kinéznie az egészségügyi sátornak, és bevallom, nagy kételyekkel mentem a táborba ezzel kapcsolatban. De mikor megláttam a matracokat, amik kellően vastagok is voltak, plusz még kaptunk alá gumifóliát is, meg voltam elégedve. Nagyon jó volt! Silezián és Concordián házakban volt a fő EÜ központ, így nem tudtam elképzelni, hogy fogom a sátorba rakni a hiper-szuper lázas gyereket, mert ugye, ha beteg, akkor fázik. De a matracok mellett volt egy csomó vastag takarónk is, és nem volt gond.
Minden üljön, minden passzoljon, minden úgy legyen, ahogy elképzeled, s akkor elégedett vagy, és mindent megteszel azért, hogy úgy legyen. Így van?
Nem tudom, hogy mindent megteszek-e érte, lehet, hogy többet várok, lusta ember létemre, erről a szüleim biztos sokat tudnának mesélni. De a csapatmunka kihozza belőlem a legjobbat. A nagytáborban azért is volt számomra fontos, hogy minden rendben legyen, hisz ott emberi életekről volt szó.

Az interjú február elején készült, Kati az óta még egy betűvel közelebb került a doktori címhez. Sok sikert kívánunk neki a továbbiakban is!

csilla
Hírek
Csevegő
Naptár
Képek
Látogatók