Csütörtök, 2017-09-21, 10:24 AM


Hlavička Viktor

Kimagasló egyéniség



Magasépítész leszel.
Mondjuk úgy, hogy magasépítészetet tanultam a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán.
Mennyire magas? Gondolom, nem először kapod a kérdést, de hány centiméter vagy?
2 méter 5 centi környékén vagyok. Már nem növök szerencsére, de így is elég sok ajtót lefejeltem már.
Gyerekként is magas voltál, vagy kamaszként sikerült ennyire megnyúlnod?
Kisgyerek koromban is elég magas voltam, az osztályban általában mindig én voltam a legmagasabb.
Akkor Te álltál a tornasorban mindig hátul.
Elöl. Na, vagyis ha jobbról nézzük, akkor hátul. Gimnáziumban ismertem egy srácot, aki úgy fél fejjel volt magasabb nálam. Az mindig furcsa volt.
Láttam egy csoportképet, ami a magyar parlamentben készült augusztus 20-án. Rögtön kiszúrtalak.
Hát, igen, nem nehéz engem észrevenni.
Milyen volt a parlamentből nézni a tűzijátékot?
Kicsit féltem attól, hogy túl sokat fognak beszélni a magyar kormányról, de kellemesen csalódtam, mert nem ez volt. Odamentünk, körbevezettek minket a Parlamentben, mint a turistákat, de nekünk egy-két helyiséggel többet mutattak meg. Utána volt még egy beszéd, és ennyi. Nem volt erős a marketing része, amit kicsit félve vártam. A teraszról nézve fantasztikus volt a tűzijáték. Biztos, hogy többet nem lesz lehetőségem onnét nézni. Nagyon jó volt.
Hányad éves vagy az egyetemen?
A bakalár (Bsc.) képzést befejeztem, okleveles építőmérnök vagyok, amivel semmit nem tudok csinálni. Most hétfőn kezdtem a mesterképzést. Papíron még másfél év, de én két évre tervezem, mert nagyon sok dolog van, ami érdekel, és felesleges lenne besűrítenem másfél évbe.
Ha elvégzed az iskolát, milyen terveid vannak?
Ha itt végzek, még mindig nem leszek teljes értékű mérnök. Bekerülhetek egy tervezőirodába, de csak 3 vagy 5 év gyakorlat után kaphatom meg a pecsétet, ami feljogosít arra, hogy aláírhassak, illetve saját magam tervezhessek. Nem tudni még, hogy alakul majd, mert az építőipar a válság miatt jelenleg eléggé haldoklik, de jó lenne majd egy tervezőirodában dolgozni. Ha ennyire rossz lesz a helyzet, mint most, akkor viszont maradnék még doktori (PhD.) képzésen az egyetemen.
Tavaly voltál Németországban gyakorlaton, mi mindent csináltál ott?
Az egyetemen kötelezően részt kellett vennünk egy szakmai gyakorlaton. Az egyik évfolyamtársammal összebeszéltünk, és egy jó fej tanárunkon keresztül sikerült kijutnunk Németországba, a Darmstadti Egyetem Geoenergetikai Laboratóriumába. Ez jobban hangzik, mint amennyire számomra érdekes volt. A laboratóriumban geológusok dolgoztak, nekik segítettünk ott egy nagyobb projektben, de engemet ez a része kevésbé érdekelt: köveket kapirgáltunk, bányákat látogattunk, néztük, hogy merre dőlnek a különféle töréslemezek, aztán a laborban ezeket vizsgáltuk. Viszont volt érdekes része is a gyakorlatnak. Megismerhettük a németországi munkamorált, mi hogyan működik náluk.
Nem fordult meg a fejedben, hogy kimenj külföldre dolgozni?
De. Az évfolyamtársammal sokat beszélgettünk, mennyire éri meg kimenni, milyen hozadékai vannak, illetve lehetnek ennek. Benne ez a gondolat annyira megérett, hogy most júniusban már Stuttgartban kezdett dolgozni. Én egyelőre még maradtam. Mindenképp szeretnék majd még kimenni, mert sok mindent lehet ott tanulni, de hogy kint is maradjak, ott éljek, nem gondoltam végig teljesen. Lehetséges ez is, majd kiderül.
Nem szívesen hagynád itt a szülőhazádat?
Nem. Felvidéki magyarként benne van az emberben, hogy másként viszonyul az itteni dolgokhoz, és nem szívesen megy el. A családi légkörünk is eléggé családcentrikus, bátyám is, én is kötődünk haza. Ezért is érzem úgy, hogy talán inkább a környéken kellene maradnom.
Budapesten tanulsz, szereted a várost?
Igen. Én szeretem Budapestet, bármennyire mocskos is, meg büdös is. Vannak nagyon szép részei. Tudom élvezni az épületeket, magának a nagyvárosnak a hangulatát és a lehetőségeit.



Van kedvenc helyed?
Magyarországra jártál gimnáziumba, Pannonhalmára. Nem is fordult meg a fejedben, hogy Szlovákiába menj egyetemre?
Gondolkoztam rajta, de féltem, mivel a szlovák nyelvvel csak alapiskolában foglalkoztam, illetve próbálták belém verni, és arra jutottam, hogy nekem elég nehéz lenne, ha mondjuk, szlovák vagy cseh nyelven kezdeném az egyetemet. Nem igazán értettem volna valószínűleg, és nehéz is lett volna beleszokni. A Budapesti Műszaki Egyetem tetszett egyébként, fel is vettek, és így ide jöttem. Eredetileg építészmérnöki karra jelentkeztem, de nem lett meg a rajzalkalmassági vizsgám. Nem tudtam olyan szépen rajzolni, így maradtam az épületek szerkezeti részénél, és így lettem építőmérnök.
Van egy hobbid is: a fényképezés. Gyakran fotózol?
Amikor időm van rá, és kedvem is van hozzá. Észrevettem, hogy ez nálam mostanában nagyon kedvfüggő. Van, hogy eltervezem magamban, hogy most márpedig fényképezni fogok, ott is van a kezemben a gép, de igazából alig kattintok valamit. Néha pedig elkap a hév, és inkább azt csinálnám, mint például, hogy tanuljak. Ez mondjuk, gyakran előfordul.
Mit szeretsz fényképezni?
Igazából bármit. Szeretem a természetet fotózni, gyakran makrózok is. A portréfotózást talán nem annyira, de igazából nem is nagyon próbáltam azt. Úgy ennyi, ez valóban csak hobbi számomra.
Van türelmed a természetfotózáshoz?
Van, és szeretem is. Meg hát a makróhoz is ugyanolyan türelem kell. Az is nagyon érdekes, mert teljesen másként lehet látni dolgokat, máshogy festenek így.
Türelmes embernek tartod magadat?
Hm. Igen. Megesik néha, hogy nem vagyok az, de az esetek többségében azért türelmes vagyok. Van az a szint, amikor nálam is el tud szakadni a cérna, és akkor olyat, és úgy is tudok mondani, hogy később megbánom.
A cserkészettel mikor kerültél kapcsolatba?
Ó, hát én még kiscserkész is voltam!
Ősidőkben?
Ősidőkben. Fogalmam nincs, mikor lettem kiscserkész. Emlékszem arra, mikor édesanyám odavitt, játszottunk, és nagyon tetszett a dolog. Cserkészfogadalmat 1998-ban tettem talán. Már jó ideje, úgy tizenöt éve cserkészkedem. Az Elefánt őrsbe tartoztam, Esse Bálint volt az őrsvezetőm.
Mi az, ami megtartott téged a cserkészetben?
A mi őrsünknél valószínűleg közrejátszott az is, hogy osztálytársak voltunk, és az osztályban is egy baráti kört alkottunk. Hétköznap az iskolában együtt voltunk, hétvégenként pedig a cserkészeten is, és természetessé vált számunkra az egész. Nem volt soha, hogy máshova szerettem volna menni, mert a barátaim is ott voltak.
Pannonhalmára jártál, bentlakásos iskolába, ugye? Akkor gondolom kimaradtál kicsit a cserkészetből.
Jól mondod, négy éves bentlakásos gimnáziumba jártam, havonta egy hétvégére, vagy maximum egy hétre jártunk haza. Akkortájt őrsi összejöveteleink már nem is voltak, ha jól emlékszem, de nyáron a cserkésztáborokban mindig ott voltam.

A beszélgetést ennél a pontnál megszakítottuk, mert üldögélve kezdett kellemetlenné válni a hőmérséklet, és szereztünk magunknak egy-egy pohár meleg teát, ,,varázsitalt”. Még várt ránk egy egyeztetés is a másnapi métabajnoksággal kapcsolatban.

csilla
Hírek
Csevegő
Naptár
Képek
Látogatók