Juhász Gergő

Egy tál eper, egy doboznyi emlék

Ezt az interjút még június elején készítettem, annak ellenére, hogy csak most kerül nyomtatásba. Azért közlöm ezt előre, hogy ne legyen furcsa, ha azzal indítok, hogy miután megettem egy tál epret… Tehát. Miután megettem majd´ egy tál friss epret Juhász Gergelyéknél, előkerült a doboz. Gergő fogta, és kifordította a tartalmát. Számára is meglepő dolgok kerültek elő belőle. A ,,kincsek” irányította beszélgetés alatt pedig számomra meglepő dolgok derültek ki őróla.

Gyűjtesz tárgyakat? Vagy ezzel a dobozzal ki is merül az egész?

Nem, én csak nagyon nehezen dobok ki dolgokat. Néha szelektálok, de sok mindent megtartok. Igazából azért nem dobom ki őket, mert minek is dobnám. Elfér. Amikor már nem férek el tőlük, akkor elkezdek válogatni, de addig általában nem.

Élményeket kötsz a tárgyakhoz, és avégett nem dobod ki őket?

Nem igazán. Már nagy részére nem emlékszem, hogy miért tartottam meg őket. Inkább azért őrzöm meg őket, mert tudom, még ha már nem is emlékszek rá pontosan, hogy valamikor jelentettek nekem valamit.

Nézzük ezeket az érméket, emlékszel, hogy mikor, hol kaptad/vetted őket?

Az első érmém, amit igazából a legjobban szeretek, az egy ezüst érme. Apu hozta nekem Szecsuánból, Kínából, és nagyon megtetszett. Több ideig kabalaként hordtam magammal, főleg a gimiben, de volt, hogy vizsgán is velem volt az egyetemen. Mostanában már nem hordom, de még mindig fontos. Amikor ezt kaptam, akkor elkezdtem érméket gyűjteni, de látod, hat-hét darabnál tovább nem jutottam.

Említetted, hogy van egy papírpénzgyűjteményed is…

A papírpénzgyűjtés még az érmék előtt volt, alapiskolás voltam. Osztálytársammal gyűjtöttük, egész sokáig, de aztán az is valahogy elfelejtődött. Ott vannak a szobámban eltéve egy pénztárcába. Általában ilyeneket nem szoktam sokáig gyűjteni. Egy ideig csinálom, aztán már valahogy nem érdekes. Az érmegyűjtés is így maradt abba. Gyerekkoromban mindig kardokat akartam gyűjteni, abból is csak egy darabig jutottam el. Hasonlóan kezdődött, mint az érmegyűjtés. Kaptam egy tőrt Szecsuánból.

Kardot?

Minden kisfiú kardot akar gyűjteni.

Lehet, én nem voltam kisfiú.

Ez is amolyan aktuális hóbort volt csak.

Nézzük még, mi van itt.

Ez a néhai nagypapám zsebórája volt, nagyon tetszett gyerekkoromban, és addig könyörögtem, míg nekem adta. A nővéremnek sikerült mindjárt aznap, mikor megkaptam, eltörnie benne a rugót, és nem is lehetett megjavítani.

Ez milyen kő?

Ez egy dalmata kő. Abból az apropóból vettem, hogy milyen jól néz ki. Nem hordtam magammal soha.

Ezen már meg se lepődök. Van esetleg valamilyen jótékony hatása?

Nem hiszek az ezotériában, alapjában véve racionális gondolkozású vagyok.

Van itt két cserkész kötődésű dolog is.

Jé, ez a vascserkész jelvény! Az egy „jó” emlék. Utólag jó élmény, de nagyon durva volt.

A nyakkendőgyűrű?

Ez a 7SŐV-ös nyakkendőgyűrűm.

Ezek a kukacok miből vannak?

Ezek modulidból készültek, akkoriban a Worms számítógépes játék volt a menő, azért csináltunk ilyet. Ezt is én csináltam, valamelyik táborból van, üvegfújás foglalkozáskor készítettem. Elcsippentettem a végét, vörösbor van benne, az a különlegessége. De amúgy soha nem voltam kézügyes.

Ez egy nyaklánc?

Igen.

Hordtad valaha?

Nem, én sosem hordok magamon semmit. Nyakamban talán soha nem viseltem semmit, órám volt talán három hónapig. Gyűrűm is volt talán ugyanennyi ideig. Nem szeretem igazából, ha van rajtam valami ékszer.

Hah, és hogy leszel majd a jegygyűrűvel?

Hát, az azért más.

Nem hordasz órát. Nem hiányzott soha? Én nagyon órás vagyok, furcsa, ha nem tudom megnézni az időt egy karmozdulattal.

Mindig tudom, hogy mennyi az idő, mert a telefonom általában mindig velem van. Szeretem tudni, mennyi a pontos idő, hogy tudjam, mennyit kések valahonnan…, de órához soha nem ragaszkodtam. Valószínűleg azért, mert soha nem is szoktam hozzá. Pár hónap óraviselés éppen elég idő volt arra, hogy rájöjjek: nem szeretem.

A telefonodhoz viszont ragaszkodsz?

Igen, mindenhova magammal viszem. Viszont nem telefonálok, nem küldök sok sms-t, csak az óra funkcióját látja el. Nagyon monomán vagyok ebben is, mint több más dologban. Lassan 4 éve, hogy megkaptam ezt a telefont, betettem egy hátteret, egy csengőhangot, és azóta azt használom. Számítógépen is egy hátterem van 4 éve, nem látom értelmét, minek változtassam.

Az ébresztő hangját se változtatod? Én egy idő után megszokom, és rezzenés nélkül alszok tovább, mikor megszólal.

Azt az egyet igen. Abból kettőt váltogatok. Amikor az egyiket már nagyon megutálom, beteszem a másikat. Az egyik a Copycon Jó reggelt c. száma, a másik Amelie csodálatos élete c. film egyik betétdala. Mindig karnyújtásnyi távolságba teszem a telefont, fejjel lefelé, hogy ne tudjam egy mozdulattal lenyomni, mert már előfordult velem.

Gyufa?

Ez is apu valamelyik japán vagy kínai útjáról van. Nem tudom elolvasni rajta az írást, semmilyen általam ismert nyelven nincs rajta. Itthon rengeteg ilyen dolog van, például az a kígyós pálinka a polcon, meg ezek a makkok is valahonnan keletről vannak. Apu is ilyen, egy időben gyűjt bizonyos dolgokat, azután abbahagyja.

Akkor meg van, honnét ez a tulajdonságod. Te is szereted a keleti kultúrát? Jártál már ott?

Én még nem voltam Keleten. Nagyon szívesen elmennék. Amit aputól hallottam, az nagyon tetszett, nagyon szimpatikus ez a világrész.

Ha már édesapádról beszélünk (Juhász R. József, felvidéki kortárs magyar költő – a szerk. megj.), az az irodalmi vonal, amelyet ő képvisel, téged mennyire érintett meg? Vannak előtted irodalmi célok?

Ezzel én úgy vagyok, ahogy Umberto Eco írja egyik regényében, ahol a főszereplő azt mondja magáról, hogy ő inkább hozzáértő nézőnek tartja magát, és nem akar alkotni. Viszont én nem vagyok hozzáértő. Nem tanultam soha behatóbban irodalmat, nem értek hozzá, de szeretek olvasni, és talán a modern irodalmat egy kicsit jobban meg tudom érteni, mint azok, akik olyan családban nevelkednek, ahol nem volt mindig a levegőben ez a fajta avantgárd, modernizmus. Olvasni, megfigyelni, hallgatni egyaránt szeretem, attól függően éppen milyen művészeti ágról van szó. Nem törekedtem soha arra, hogy alkossak.

Van kedvenc versed édesapádtól?

Van egy, amelyet nagyon szeretek, a Korszerű szendvics kötetében található, címe a Közép-európai idő. Ezt egyszer még a gimis suliújságba is beletettem. Illetve van még egy verse, amit kedvelek, az egy képvers igazából.

Foglalkoztat az újságírás? Kommunikációt tanulsz…

De nem újságírást. Nem szeretem, ha a kommunikáció szakot az újságírással hozzák mindjárt kapcsolatba, mert sosem érdekelt az újságírás igazából. Igaz, szerkesztettem iskolaújságot, írtam pár cikket is már, de én inkább az voltam mindig, aki véleményt mondott a dolgokról. Irányítottam, hogy mi kerüljön bele, és mi az, ami inkább ne.

Mit is tanulsz pontosan most?

Interkulturális kommunikációt angol nyelven.

Ha elvégzed az iskolát, milyen területen szeretnél elhelyezkedni? Ha jól tudom, már most is dolgoztál.

Igen, dolgoztam, a Millenáris parkban.

A szakodból kifolyólag mi érdekel jobban, az elmélet vagy a gyakorlat?

Szeretem a kommunikációelméletet, nagyon érdekesnek tartom, de azt nem döntöttem még el magamban, hogy kutatni szeretném-e. Gondolkodok a PhD képzésen is, de ez majd még elválik.

Az elméleti kommunikációról nagyon jól el is lehet beszélgetni, erről megbizonyosodtunk az elkövetkező tíz (vagy több?) percben, és az eperrel teli tál is kiürült.

csilla

Sajnos, a tárgyak elképzelését a fantáziátokra kell, hogy bízzam, mivel a technika nem mindig van jóban az emberrel. Vagy lehet csak velem, nem tudom.

Hírek

Csevegő

Naptár

Képek

Látogatók